Elszállt remények

Az 2016/17. évi bajnokságnak úgy vágott neki csapatunk, hogy inkább gyengült, mint erősödött. Ráadásul jelentősen átalakult a keret, így az is erősen kétséges volt, hogy az élmezőnyben fogunk végezni, bajnoki éremre pedig nem is nagyon gondolhatott az, aki reálisan látta a Kohász lehetőségeit.

Szerző: Horváthné Szőnyi Etelka

Szerkesztve: 2017.05.23.

Ehhez képest úgy alakultak a küzdelmek, hogy az érdi meccs előtt 2 pontra megközelítettük az eredetileg biztos érmesnek tűnő ellenfelet. Ahhoz, hogy álmaink valóra váljanak, "csak" nyerni kellett volna ellenük, aztán szurkolni, hogy esetleg még pontot veszítsenek. Bármennyire is elrugaszkodottnak tűnik a gondolat, lehetséges volt, hogy megvalósuljon. Pontosan azért voltunk ott az Érd sarkában, mert az elmúlt időszakban mi jól, ők viszont változóan teljesítettek. (2x elvette tőlünk a sors a bronzérmet. Gondoltam, most legalább 1x visszaadhatná.) 

Szokásom szerint kalandos körülmények között értem az érdi Arénához. (Mindig kicsit irigykedem erre a létesítményre. Na meg arra is, ahogy szervezik eseményeiket. Az önkéntesek bevonása mintaszerű, jól működik, példaértékű. Lehetne követni.) Sajnos, az ifik mérkőzéséről már lemaradtam, de örömmel hallottam, hogy a várt eredmény, vagyis magabiztos piros-fehér győzelem, született.

Végeredmény: Érd-DKKA 15-43 (5-23)

A juniorok találkozóját már követni tudtam. Ismerve szűkös keretüket, kicsit féltettem őket, de ez a félelmem nem igazolódott, sőt! Öröm (lenne) látni egyre tudatosabb, okosabb megoldásaikat, ami most is jellemezte a csapatot. Csak ne motoszkálna ott az emberben a szomorúság. Ugyanis ezeket a játékosok már nagyrészt csak másik csapatokat erősítenek a következő szezontól. Kényszerűségből, a bajnokságok átszervezése miatt. Többen szinte nálunk nőttek fel, mégis váltaniuk kell. Halvány reménysugár: Vártok Ákos, aki jelenleg edzi őket, azt ígéri, figyelemmel kísérik a távozókat a jövőben is.

Ezzel együtt az újabb kiütéses győzelem nem maradt el, 20 lett közte! Na és ötletes, szép kézilabdát láthattunk, tudatos megoldásokkal.

Végeredmény: Érd-DKKA 10-19 (17-37)

Gratulálok mindkét utánpótlás gárdának. (Az meg legyen az érdiek gondja, bár elgondolkodtató, hogy miért ilyen gyalázatosan gyengék egy bronzérmes felnőtt csapattal rendelkező klub ifi- és junior együttesei.)

Ezt követően megszólaltak, nem kis hangerővel, a szerintem igencsak giccses érdi kézis induló akkordjai. Lassan gyülekeztek a nézők. Telt ház azonban egyáltalán nem volt, viszont azt azért el kell ismerni, hogy aki ott volt, tisztességgel szurkolt csapatának. Mondjuk a helyi b-közép hangerővel, látvánnyal megpróbálta pótolni a létszámhiányt.

Mivel a legutóbbi érdi kirándulás rosszul sikerült, így azon egyáltalán nem csodálkoztam, hogy a nem kellően kibeszélt affér emléke a mi táborunkat jelentősen visszafogja. Így is lett.

A csapatok melegíteni kezdtek. A mieink a bennem rossz emlékeket ébresztő (MK döntő) fekete szerelésben. A jó hír az volt, hogy Klujber Katrin, kiváló fiatal szélsőnk is vállalta a játékot, bokasérülése ellenére.

2 idősebb bíró (Bacs, Bóna) vezette a találkozót. Eddig nem voltak róluk különösebb emlékeim, azóta már vannak, sajnos.

Egy Csapó Kyra védéssel - Klivinyi próbálkozott sikertelenül - kezdődött a meccs. Klujber Keti azonban betalált Janurik kapujába, így mi szereztük meg a vezetést. Aztán Szalai Babett következett. Mindkét esetben a gyorsaság volt a lényeg, nyilván ez volt a taktika a masszív védőfallal rendelkező érdiek ellen. 4-2-ig nem is volt gondunk, de itt valamiért megakadt a szekér. Hogy ebben mekkora szerepe volt az egyoldalú bírói felfogásnak (a sporik ugyanis már az elején egyértelművé tették, hogy amiért bennünket vasszigorral fegyelmeznek, azt a másik félnek nagyvonalúan elnézik), valamint a túlpörgetett, elhamarkodott támadási kísérleteknek, nehéz megmondani. Tény, hogy a mentális ráhangolódás erre az estére többek esetében nem sikerült túl jól. Ez különösen fájó volt a pont egykor Érden játszó csapatkapitányunk, Kovács Anna esetében, aki a Fradi elleni meccsen klasszis formát mutatott.

16 perc telt el újvárosi gól nélkül. Védekezésünk sem volt tökéletes, na meg jöttek az egyik oldalon meg nem adott, velünk szemben viszont megítélt büntetések...Így aztán a félidő közepe, vége felé elkeserítő arányban meglépett az érdi nk.vegyes. Úgy éreztem sokszor, talán mégsem kellene ész nélkül rohanni, de szakvezetésünk kizárólag ebben látta a siker receptjét. Lehet, hogy a recept valóban ez lett volna, egyébként. Ezt a taktikát azonban csapatunk nem igazán, vagy csak sok hibával, tudta megvalósítani. Így történt, hogy több volt a kár, mint a haszon, amit jól mutatott a félidőre kialakult különbség is. (15-6!)

Mit tehet ilyenkor egy szakvezető? Nyilván az elemi, hogy új emberekkel próbálkozik. Így került a pályára Grosch Vivien, miközben Klujber Katrin Kovács Annát helyettesítette, Molnár Beatrix Vincze Melinda helyén, Takács Dusmáta beállóban, támadásban. Camila Micijevic pedig végre elkapta a fonalat, szép átlövésekből szerzett gólokat, valamint Szalai Babett is több hittel játszott. Azt már sikerült elérni, hogy tartottuk a lépést a sárga mezesekkel. Ez azonban még nem jelentett túl sokat. Abban, hogy meg is közelítsük őket, be kell látni, nagy szerepe volt a hazai cseréknek. Janurik helyettese közel sem volt olyan magabiztos. Így a mieink vállalkozó kedve is megnőtt. Egyre csökkent a hazai előny. Már vészesen megközelítettük őket, amikor az érdi edző visszaküldte alapsorát, így kapusát is.

Természetesen a bírók változatlanul hozták formájukat. Pl. Molnár Bea ziccerét fogta Janurik, miközben támadónkat akadályozták. A síp néma maradt. A következő esetben (mint ahogy többször) ugyanezt a másik oldalon hetessel büntették...Vagy: Kudor Kitti kezét megfogták, így nem tudta eldobni a labdát. Lépés miatt ellene ítéltek. Takács Dusi szerzett egy szép gólt beállósból. Szabályos volt, nem ért le. Visszafújták hetesre...A legjobban azonban az tetszett, hogy Bulatovicot, aki nem gyengéd védekező megoldásairól híres az európai kézis világban, szóbeli (gondolom, ékes magyar nyelvű) meggyőzéssel próbálta az egyik sípmester rávenni sportszerűbb megmozdulásokra. (A mieinket egyből sárgával figyelmeztették, érdekes.)

Mindennel együtt csak dicséret illeti a második félidőre kijött együttesünket. Végül legalább a megalázó vereséget sikerült elkerülni. Sportdiplomáciában azonban még javítanunk kellene, úgy hiszem. Igaz, nehéz ez egy olyan kézis világban, ahol elsősorban a pénz dominál.

Végeredmény: Érd-DKKA 29-26 (15-6)

Ennyi a hiú reményekről...Azért én sajnálom. Akkor is, ha valahol tudom, hogy ez a realitás, már ami a végeredményt illeti. A részleteket tekintve azonban épp' olyan szomorú vagyok, mint a csapattagok voltak akkor, amikor jöttek nekünk köszönni. Mert a meccsen történtek hatására, a gyengébb teljesítmények ellenére, azt kell mondanom: fel a fejjel csajok! Jönnek a következő feladatok.


Kiegészítő adatok, információk:

Az eredmény alakulása. 7. perc: 2–4. 21. p.: 10–4. 28. p.: 13–5. 37. p.: 19–9. 45. p.: 23–15. 51. p.: 26–21.

Kiállítások: 8, ill. 12 perc

Hétméteresek: 7/7, ill. 4/3 

Mestermérleg, NSO:

Szabó Edina: – Nagyon örülünk, hogy nyertünk. Gratulálunk a csapatnak a győzelemhez és a bronzéremhez is.

György László: – Harminc perc előnyt adtunk az Érdnek, ennek egyenes következménye volt a vereség. Több kulcsjátékos is nagyon gyenge teljesítményt nyújtott, úgyhogy teljesen megérdemelte a győzelmet az Érd.

 

A mérkőzés hivatalos jegyzőkönyve:

   keziszovetseg.hu/v2h/013/004/p_004.asp

A DO beszámolója:

   https://dunaujvaros.com/hirek/201705/ujra_az_erd_orulhetett

 

A mérkőzést követő sajtótájékoztató anyaga:

   https://www.handballerd.hu/hir/erd-dunaujvarosi-kka-2926

 

Összefoglaló, érdi forrásból:

   https://www.youtube.com/watch?v=MSEkuslzT5g&feature=youtu.be

Hozzászólások

Még nem érkezett hozzászólás

Hozzászólás írása

Hozzászólás írásához előbb be kell jelentkezned.