Magyar Kupa után, FINAL4 előtt

Sűrű heteket él meg mostanában a Győri Audi ETO KC és a szurkolók is, hiszen szinte egymást érik a meccsek, és a szezon ezen fázisában már mindegyik komoly téttel bír. Pár nappal ezelőtt még a Magyar Kupa szigetszentmiklósi négyes döntőjében lépett pályára csapatunk, most viszont már a budapesti Bajnokok Ligája FINAL4-ra készülnek gőzerővel a lányok.

Szerző: Kiss Eszter

Szerkesztve: 2016.05.05.

Azt hiszem, abban játékos és szurkoló is maximálisan egyetért, hogy ez a szezon legszebb időszaka, amikor a nagy kérdések eldőlnek és az egész szezonon át tartó kemény munka kifizetődhet. Április elseje óta már magunk mögött hagytunk két Bajnokok Ligája-negyeddöntő mérkőzést, a magyar bajnokság két negyeddöntőjét és elődöntőjének első mérkőzését, valamint a Magyar Kupa négyes döntőjét. Most pedig rohamtempóban érkezik a női klubkézilabdázás legnagyobb, legjelentősebb eseménye, a budapesti EHF FINAL4. Persze ilyenkor már nehéz másra gondolni, az ember próbálja elterelni a figyelmét, de erre vajmi kevés az esély… Én magam is naponta körülbelül negyvenszer játszom le fejben a Buducsnoszt elleni elődöntőt, de előbb pillantsunk még egy picit vissza arra, amit már magunk mögött hagytunk.


Az összefogásra idén is nagy szükség lesz. Fotó: Győri Audi ETO KC

Az elmúlt hétvégén Szigetszentmiklóson rendezték a Tippmix Török Bódog női Magyar Kupa négyes döntőt, ahova az ETO azzal a céllal érkezett, hogy zsinórban tizenkettedszer is elhódítsa a kupát, 12 győzelmével pedig felzárkózzon a Vasas mellé az örökranglista élén. Hogy ez jó vagy nem, hogy a FINAL4 előtti hétvégén két nap alatt két meccset játszik a csapat, arról megoszlanak a vélemények - mint ahogy arról is, hogy előny vagy hátrány az, hogy Magyarországon ennyire sűrű a szezon ezen szakasza -, hiszen egyfelől a lebonyolítás okán lehet modellezni a FINAL4-t, másfelől viszont a két nap alatti két meccs sok energiát visz el. Hogy még egy párhuzamot tudjunk vonni a kupa és a FINAL4 között, az ETO a Magyar Kupában is megkapta legnagyobb riválisát az elődöntőre: a négy között megszűnt a bajnoki első kettő kiemelése, így a Győri Audi ETO KC már az elődöntőben összecsaphatott az FTC-Rail Cargo Hungariával. A 2016-os év során már negyedszer, ki ne tudná, a korábbi három összecsapás nagyarányú győri győzelemmel végződött, 11, 13 és 17 voltak a számszerű különbségek, amelyek közül főként utóbbi kettő ért nagyon sokat, hiszen csapatunk azzal biztosította visszatérését a BL legjobb négy csapata közé. Persze a kupa mindig más, egy meccsen bármi megtörténhet, pláne, ha az embernek egyik szeme már Budapesten van. Az ETO teljesítette célját, megnyerte a kupát, ám ezúttal mind játékban, mind eredményben elmaradt attól, amit a korábbi hetekben láttunk. Persze aggódni így sincs ok, szemmel látható volt, hogy a csapat annyit adott, amennyi éppen elég a győzelemhez, többet egy cseppel sem, hiszen az energiára még nagy szükség lesz rövidesen. Kupáról lévén szó, az egygólos győzelem pontosan annyit ér, mint egy 15 gólos, azt pedig láttuk, hogy mind a Fradi, mind az ÉRD ellen mennyi volt az eredmény pár héttel korábban, amikor számított a különbség is. Persze azért egy kis gyanakvás beférkőzik az emberbe, nem pörögtünk-e a maximumon túl korán, vagy tudunk-e még Budapestig javulni, de hát ezzel maximum saját magát vagy szurkolótársait tudja idegelni az ember, választ úgyse kapunk erre szombat előtt.


Kupagyőzelemmel melegítettünk. Fotó: Győri Audi ETO KC

Most pedig vészesen közeledik a FINAL4, a női Bajnokok Ligája legnagyobb eseménye, amit szerencsénkre most már háromból harmadik alkalommal Budapesten rendeznek, így csapatunk hazai pályán szerepelhet, 10000 néző előtt, aminek nagy valószínűséggel nagy része magyar és a győri lányoknak szurkol. Tavaly nélkülünk kellett, hogy ezt az eseményt megrendezzék, hiszen sok sebből vérző csapatunk nem jutott el a legjobb négy közé, a Vardar Szkopje búcsúztatta a mieinket a legjobb nyolc között. Majd’ egy évtized után az volt az első alkalom, hogy a legjobb négy között nem volt ott a Győri ETO, de egy év elteltével ez már csak egy rossz emlék: visszatértünk Budapestre. Azért az a pillanat, amikor a trófeát, ami akkor már két éve a miénk volt, átnyújtották legnagyobb riválisunknak, a Buducsnosztnak, élénken beleégett mindenki elméjébe, így hát bőven lesz miért revansot venni két nap múlva Budapesten.


A helyszín. Fotó: Google

A FINAL4 persze a maga nagyszerűségében egyben ijesztő is. Van néhány olyan játékos az ETO-ban, akik még sose játszottak FINAL4-ban, például Jana Knedlíkova, Yvette Broch vagy a karrierje során szinte mindent megnyerő Kari Aalvik Grimsbö, és van jópár olyan, aki már korábban átélhette, milyen megnyerni a legrangosabb európai kupasorozatot, így motivációban biztosan nem lesz hiány. Aki nem, az azért, aki meg már igen, az meg azért szeretné újra átélni azt az érzést. De azért ha az ember belegondol ebbe az egészbe, azért van benne valami ijesztő. A legnagyobb eseményről lévén szó, óriási érdeklődés, figyelem kíséri, valami furcsa misztikum lengi be a játékosok és a szurkolók életének egyik legnagyobb hétvégéjét. A csapatok július óta kőkeményen dolgoznak azért, hogy a végelszámolásnál ott legyenek a legjobbak között. Minden meccset, minden edzést annak rendelnek alá, hogy mire majd májusban arra kerül a sor, hogy Budapesten pályára kell lépni, azt a lehető legjobb fizikai és mentális állapotban tehessék meg. Kőkeményen dolgoznak érte 10 hónapot, de sokszor inkább egy egész pályafutást, aztán elég hozzá egy rossz 10 perc, hogy minden munka, amit elvégeztek, kárba vesszen, hiszen itt két nap, két mérkőzés, hibára és javításra nincs lehetőség. Aki a legjobban tud koncentrálni, figyelni, aki a legkevesebb hibát véti, az ülhet fel a trónra – függetlenül attól, hogy az egész szezon során ő nyújtotta a legjobb teljesítményt vagy nem. Aztán persze a szurkolók és a közvélemény elvárják a játékosoktól, hogy ne nyomja agyon őket a tét…


Két éve így végződött. Fotó: Győri Audi ETO KC

A rivális csapatokat ismerjük már, hiszen mind a négy csapat ugyanazon középdöntős csoportból érkezett, így ebben a szezonban már összecsaptak egymással. A győri lányoknak jó a mérlegük a riválisok ellen: a Bukarestet és a Vardart kétszer is sikerült legyőzni, a Buducsnoszt ellen pedig egy győzelem és vereség a mérleg. Persze ezen a szinten a riválisok már amúgy sem idegenek egymás számára, a nemzetközi elitben nem nagyon váltakoztak a csapatok az elmúlt években. Nézzük meg egyenként közelebbről is, hogy kik lesznek a riválisok a végső győzelemért folytatott küzdelemben.

ZRK Buducsnoszt (MNE)

A montenegrói főváros, Podgorica és úgy összességében Montenegró büszkesége a Buducsnoszt csapata, amely egyben a Bajnokok Ligája címvédője is. A legutóbbi négy kiírás végső győzelmén egyenlő arányban osztozott a Győr és a Buducsnoszt, és a két csapat rivalizálása sokszor többről is szól, mint egyszerűen két csapat küzdelme a végső győzelemért. Az ETO-t sokszor azonosítják a szép és gyors modern kézilabdával, és különösen az idei szezonban erre bőven rá is szolgált csapatunk, míg a Buducsnoszt játéka a fizikai erőről, sokszor az ellenfél fizikai megfélemlítéséről szól, félig-meddig már háborús stratégiát folytatnak a montenegróiak. Éppen ezért kevesen szimpatizálnak hazánkban a montenegrói csapattal, különösen Milena Knezseviccsel (férjezett nevén Raicsevics), aki 2014-ben a Buducsnoszt-Győr mérkőzésen lefejelte csapatunk kapitányát, Görbicz Anitát. Görbével kapcsolatban nem kérdés, hogy a sportág zsenije, aki tényleg a szó szoros értelmében játssza a kézilabdát, így Raicsevics alattomos tette egyfajta támadás is volt a kézilabda, mint játék ellen. A Győr és a Podgorica rivalizálása tehát egyfajta „filozófiák küzdelmeként” is értelmezhető, de az is nyilvánvaló, hogy mindkét csapat komoly hagyományokkal bír a kézilabdában, és ha eltekintünk a Bud eszközeitől, el kell ismerni, hogy nagyon jó csapatról van szó, akik ha akarnak, tudnak jó kézilabdát játszani. Kőkemény védekezés mellett a mezőny legjobb átlövőpárosával (Cristina Neagu és Katarina Bulatovics) rendelkezik, villámgyors szélsőkkel, az elöl-hátul jól romboló Dragana Cvijiccsel beállóban, igaz, a kapuban hiányozhat Clara Woltering klasszisa. Ugyan a méreténél három számmal nagyobb mezt viselő Marta Zderic nem rossz kapus, sőt, de olyan extrát eddig nem nagyon tudott hosszú távon hozni, mint egy-két évvel korábban a szőke német. Arról már korábban írtam, hogy a Győr ellen egy győzelem és egy vereség Dragan Adzsics tanítványainak mérlege az idei szezonban. A Bukarest ellen egy idegenbeli győzelem és hazai döntetlen került fel a listára, a Vardar ellen pedig egy nagyarányú hazai győzelem, illetve egy szűk szkopjei vereség. Érdekes, hogy a Vardar elleni vereségüknél éppen az a két osztrák játékvezető, Radojko Brkic és Andrei Jusufhodzic dirigált, akik a szombati Buducsnoszt – Győri Audi ETO KC mérkőzésen fogják fújni a sípot. Reméljük, hogy a végeredmény is hasonló lesz…


A hazai meccsen idén mi örülhettünk. Fotó: Győri Audi ETO KC

ZRK Vardar SCBT (MKD)

A macedón főváros sztárcsapata, a Vardar története során harmadszor szerepel a Bajnokok Ligájában, és ebből harmadszor is jut el a sorozat végjátékáig, az elmúlt két évben a bronzérmet vihették haza Budapestről. Idén viszont talán többről álmodnak a szkopjei lányok, hiszen Fortuna ezúttal melléjük állt a sorsolásnál, elkerülték mind a Buducsnosztot, mind a Győri Audi ETO-t az elődöntőben. A Szkopje rendszeresen nem kezdi jól a sorozatot, ez idén sem volt másképp, hiszen egy Győr elleni hazai vereséggel indított, utána azonban szépen összeszedte magát a csapat, Győrben csak az utolsó másodpercben veszítették el a meccset, tavaszra pedig kimondottan jó formába kerültek, még a címvédő Podgoricát is legyőzték Szkopjéban. A negyeddöntő első mérkőzésén nagyon meggyőzően játszottak, 14 góllal győzték le a Larvikot, és bár a visszavágón két góllal kikaptak a norvégoktól, összességében ez már semmit nem jelentett, a Vardar készülhet története harmadik FINAL4-jára. A másik három csapattal szemben sincs rossz mérlegük a szkopjeieknek: ugyan a Győri Audi ETO KC ellen mindkét mérkőzésen vereséget szenvedtek ősszel, a Buducsnosztot azonban otthon sikerült legyőzni, igaz, Podgoricában komoly verést kaptak. A Bukarest ellen mindkét mérkőzésen nyertek, idegenben simábban, otthon nehezebben. A szkopjeieknél minden posztra jut minimum egy sztárjátékos, de eddig a sok sztárból nehezen sikerült igazán csapatot fabrikálni. Mindazonáltal ez nagyon veszélyes, hiszen ha egyszer összeállnak, akkor komoly esélyesekké válnak a végső győzelemre. Persze így se esélytelenek, és akár nevető harmadikok is lehetnek, hiszen jó esélyük van az elődöntő megnyerésére, a döntőben pedig akár a Győr, akár a Buducsnoszt jön, biztos, hogy nagyon meg fog izzadni az elődöntőben. Persze azért ne gondoljuk, hogy a Vardar elődöntője sétagalopp lesz, a Bukarest biztos, hogy nem feltett kézzel érkezik majd Budapestre.


A Vardar elleni utolsó másodperces győzelem két pontnál sokkal többet ért. Fotó: Győri Audi ETO KC

CSM Bucuresti (ROU)

Minden évben van olyan csapat, amelyik némi meglepetésre jut el addig, ameddig. Idén ez a meglepetéscsapat a CSM Bucuresti, a klub első BL-szezonjában mindjárt a legjobb négyig menetelt. Bár maga a klub új, a játékosai azért nem ismeretlenek, sőt róluk is elmondható, ami a szkopjeiekről, minden posztra jut legalább egy sztárjátékos. A negyeddöntőben a szezon meglepetését szolgáltatták a dán Kim Rasmussen tanítványai, ugyanis nemcsak az első verést mérték az orosz sztárcsapatra, a Rosztov Donra, de az első mellé hozzátették a másodikat is, így az oroszok kettős vereséggel búcsúztak a sorozattól, úgy, hogy a negyeddöntőig egyetlen mérkőzést sem veszítettek és sokan a végső cím egyik legfőbb várományosának tartották őket. A románok úgy álltak egyre inkább össze, ahogy a szezon haladt előre, és a legjobb pillanatban tudták a legjobb formájukat hozni. Sok nemzetközileg rutinos játékossal rendelkeznek, azonban közülük kevesen szerepeltek a BL ezen fázisában korábban, így a FINAL4-tapasztalatlanságuk hátrányuk lehet. Rajtuk kívül ugyanis már minden csapat szerepelt legalább egyszer a legrangosabb négyes tornán. Budapestre már román bajnokként érkezhetnek, és biztos, hogy nagy önbizalmat adott nekik a Rosztov legyőzése is, és sokat jelenthet a balkezes Line Jörgensen visszatérése is. Nem úgy a FINAL4-riválisok elleni mérleg, ugyanis mind a Győr, mind a Vardar ellen kettős vereséget szenvedtek, egyedül a Buducsnoszt ellen sikerült egy pontot szerezni, igaz, azt éppen Podgoricában, a női kézilabda egyik legbevehetetlenebb erődjében. Biztos, hogy nem fogják olcsón adni a bőrüket a Vardar Szkopje elleni elődöntőben, és ha a szkopjeiek úgy jönnek ki a mérkőzésre, hogy tudat alatt annak örülnek, hogy elkerülték a Győrt és a Podgoricát, akkor könnyen megéghetnek, javításra azonban már nincs lehetőség…


A Bukarestet is legyőztük már kétszer idén. Fotó: Győri Audi ETO KC

Így áll tehát össze a mezőny a hétvégi négyes döntőre. Érdekes, hogy a Bukarestről és a Vardarról is elmondható, hogy minden posztra minimum egy, de inkább két sztárjátékos jut, azonban előzetesen mégis sokan inkább az ETO vagy a Buducsnoszt győzelmére tippelnének, mint a másik kettőre. Lehet, hogy mennyiségileg a Bud vagy az ETO kerete vékonyabbnak tűnik, hiszen nincs minden poszton két klasszis, azonban minőségileg ezen két csapat semmivel nem marad el a Vardar vagy a Bukarest nagynevű játékosai mögött. Idén talán minden idők legerősebb, legkiegyenlítettebb mezőnye jött össze erre a négyes döntőre, hiszen nincs most olyan csapat, mint két éve a Midtjylland vagy egy éve a Dinamo Volgográd, akiket kívülállónak titulálnának a szakértők. Mind a négy csapatra életük talán legkeményebb hétvégéje vár, de egynek nemcsak a legkeményebb, de az egyik legszebb is lesz. Kevesebb, mint két nap múlva felhangzik a kezdő sípszó az addigra valószínű zsúfolásig telő Papp László Budapest Sportarénában és elkezdődik a küzdelem Európa trónjáért. Nemcsak a játékosok, de a szurkolók is tűkön ülve várják már a rajtpisztoly eldördülését, és addig még biztos, hogy mindenki legalább százszor lejátssza magában a mérkőzéseket – naponta. Aztán hogy melyik forgatókönyv válik a sok lehetséges közül valóra, arra majd vasárnap kora este kapunk választ. Mi ott leszünk, hogy mindent megtegyünk azért, hogy a szívünknek legkedvesebb szcenárió legyen az, ami valóra válik. HAJRÁ LÁNYOK, HAJRÁ ETO!


Dobbanjon most is egyszerre a sok győri szív! Fotó: EHF

Hozzászólások

sanyesz, 2016.05.06. | 7:41
Tökéletes összegzés benne van minden aminek benne kell lennie.....

Hozzászólás írása

Hozzászólás írásához előbb be kell jelentkezned.